szénhidrátok:
• a szájüregben gyakorlatilag nincs
keményítőbontás
• a gyomorban a magas pH lehetővé teszi a takarmánnyal felvett baktériumok
számára a keményítő fermentációt, illózsírsavak (ecetsav, propionsav), valamint
tejsav képződnek
• az enzimatikus szénhidrát bontás lóban tökéletlen, a hasnyálmirigy
α-amiláz termelése elégtelen
• a szénhidrátok 10-30%-a vastagbélben mikrobiális fermentáció útján
bomlik le, illózsírsavak keletkeznek (ecet-, propion- és vajsav átlagos aránya
17:5:1)
• az illózsírsavak jelentős szerepet játszanak a ló energia háztartásában
fehérjék:
• a ló fehérjeigénye többi gazdasági
állatainkhoz képest relatív alacsony, a fehérje túletetés mérgezéseket okozhat
• a két fő limitáló aminosav a lizin és a metionin
• a fehérjebontás hatékonysága a gyomorban kicsi, egyedül a savasabb pH-jú
pylorusi részen van sósavas-pepszines emésztés
• a fehérjebontás fő helye a vékonybél, hatékonysága átlagosan 60-75%
• a takarmány fehérjék vastagbélbe jutó hányadából baktériumfehérjék
keletkeznek, melyeket a ló korlátozott mértékben hasznosítani képes
• a vastagbélből aminosavak, rövid peptidláncok felszívódhatnak
zsírok:
• a folyamatos epetermelés miatt a ló
zsíremésztése kiváló, átlagosan 90%-os hatékonyságú
• a takarmányadagban 10-15% zsírt is képes tolerálni
növényi rostok:
• a ló vastagbelében (elsősorban a
remesebélben) élénk mikrobiális rostemésztés folyik
• a keletkezett illózsírsavak (ecetsav, propionsav, vajsav) felszívódnak
• a mikrobák energiaellátását az enzimatikusan le nem bomlott szénhidrát
jelenti
• a ló rostigénye a monogasztrikus állatok között a legmagasabb, a felvett
szárazanyag 16-18%-a
• a rostemésztés hatékonysága megközelíti a kérődzőkét, átlagosan 50-55%
ásványi anyagok, vitaminok:
• a legtöbb makro és
mikroelem a vékonybélből szívódik fel
• a karotin-A vitamin átalakulás hatékonysága gyenge
• a foszfor a remesebélből szívódik fel, a ló így képes a fitin P
hasznosítására
• a remesebélben a mikrobák B és C vitaminokat szintetizálnak, így ezekből
a ló nagyrészt önellátó
4. Gyakorlati figyelmeztetések:
• az
abrak túletetés a vastagbélben tejsavas erjedést okozhat, az ezzel járó pH
csökkenés ozmotikus hasmenést válthat ki, a tejsavas erjedés következtében
bélrenyheség léphet fel, mely bélcsavarodással járhat
• a túl sok abrak etetésének másik súlyos következménye lehet a savós
patairha gyulladás
• a fehérje túletetés mérgezéseket okozhat
• lóval csak jó minőségű takarmány etethető, a poros, penészes takarmányok
etetése jelentős teljesítményromlást okozhat, a por súlyosan károsítja a ló
tüdejét
• a túlzottan hideg (10 ºC-fokosnál hidegebb), vagy éhgyomorra itatott
víz, az abrak etetése utáni hirtelen munkavégzés következtében a pylorusi
záróizom görcsbe rándulhat (pyloruspasmus), mely súlyosabb esetben
gyomorrepedéssel járhat
• a ló takarmányozásában a „mindent mértékletesen” elv követendő