Talán nem mindenki tudja, mit jelent betörni egy lovat, ezért elmondom. Azt jelenti, hogy hozzászoktatják a nyereghez, kantárhoz, ahhoz, hogy a hátán vigyen valakit, férfit, nőt vagy gyereket, hogy arra menjen, amerre a lovas kívánja, és persze nyugodtan lépkedjen. Ezenkívül megtanulja viselni a nyaklót és szügyelőt, farhámot és farokszíjat. Nyugodtan álljon, amíg ezeket fölteszik rá, majd pedig kétkerekű kocsi vagy cséza elé fogják; akkor már csak úgy tud menni vagy ügetni, ha maga után húzza a kocsit is: aztán hol gyorsan- hol lassan kell mennie, pontosan, ahogy a kocsis kívánja. Többé nem indulhat el arra, amerre kedve tartja, nem beszélgethet más lótársaival, harapnia, rúgnia sem szabad, és saját akarata sem lehet, kizárólag gazdája kívánsága szerint kell cselekednie, mindegy, hogy éhes vagy nagyon fáradt; de a legeslegrosszabb az egészben, hogy ha egyszer rákerül a hám, örömében nem ugrálhat, s nem feküdhet le, ha kimerült. Egyszóval ti is láthatjátok, hogy ez a
betörés egyáltalán nem tréfadolog.
   Én már régen hozzászoktam a kantárhoz és kötőfékhez, hogy lépésben vezetnek körbe a mezőn és ösvényeken, most azonban zablát és kantárt is kaptam. A gazdám, mint rendesen, zabot tett elém, majd egy sor becézgetés, kedveskedés után beletette a zablát a számba, és felerősítette a kantárt - hát ez nagyon undok dolog volt! Akinek még sohasem volt zabla a szájában, el sem tudja képzelni, milyen rossz érzés; jókora nehéz, hideg acéldarab, olyan vastag, akár egy ember ujja, s ezt a ló szájába teszik, a fogak és a nyelv közé. A két vége a száj két sarkán jön ki, ott szíjakhoz erősítik, melyek átfogják a fejet, a nyakat, az orrot és az állkapcsot, úgyhogy semmi a világon nem szabadíthat meg ettől az undok, kemény vacaktól - borzasztó! Igen, borzasztó!
    Én legalábbis úgy gondoltam, bár tudtam, hogy a mamám mindig hordott ilyet, ha úton volt, és a többi felnőtt ló is. Így aztán a finom zab, a gazdám simogatása, becézgetése, a szelíd bánásmód hatására végül is elviseltem a zablát és a kantárt.
    A nyereg már csöppet sem volt ilyen rossz.
   A gazdám óvatosan rátette a hátamra, mialatt Daniel a fejemet fogta, majd a hasam alatt megerősítette a hevedert. Egész idő alatt simogatott és beszélt hozzám, kaptam egy kis zabot, és egy ideig föl-alá vezettek. A gazdám ezt mindennap megismételte, mindaddig, amíg várni kezdtem a zabot és a nyerget. Végül felült a hátamra, és körbelovagoltuk a mezőt a puha fűben. Persze furcsa érzés volt, de azért be kell vallanom, igencsak büszke voltam, hogy a gazdámat viszem. Továbbra is naponta kilovagoltunk egy kicsit, így hamarosan megszoktam az egészet. A következő kellemetlenség a patkolás volt. Eleinte a patkót is nagyon nehéznek éreztem. A gazdám elvitt a kovácsműhelybe. Egyáltalán nem szomorkodtam, és nem is féltem. A patkolókovács sorra megnézte a patáimat, és itt-ott lenyesett róluk. Nem fájt, így nyugodtan álltam ott három lábon, amíg eggyel-eggyel végzett. Aztán fogott egy darab vasat, olyan alakút, mint a patám, ráütögette, néhány szöget vert a patkón keresztül a patámba, úgyhogy a patkó szilárdan ott maradt. Nagyon merevnek és nehéznek éreztem, de idővel megszoktam.

Oldal: Erőszakmentes betörés - ahogy egy ló látja
lovagolOK - © 2008 - 2024 - lovagolok.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weblap készítő egyszerű. Weboldalak létrehozására: Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat