Eléggé meghatározóak a szagok és az illatok az életemben. Van, aki vizuális típus, én túlnyomórészt az orrommal tájékozódom… A hozzám közel állókat bármikor csukott szemmel megkülönböztetném. Először kb. 5 évesen ülhettem lovon. Balaton mellett, futószáron, egy nyaralás alkalmával. A történet szerint mindezt sortban tettem és igencsak feltörte a combom a szokatlan igénybevétel. Mégis tetszett. A ló szagára azonban még nem emlékszem… Tizenegynéhány éves lehettem, amikor egy társasággal elmentünk egy számomra ismeretlen lányért. Egy lovardánál vettük fel. Piroska büdös volt. Irtózatos szagot éreztem és a többiek is. Kérdés sem volt, hogy a csomagtartóban utazik. Persze nem értettem Piroskát és egy elég ciki csajnak tartottam… Aztán belépett a ló az életembe. Szerettem és a szaga hozzá tartozott. Hamarosan már a lószag is élmények sokaságát szabadította ki búvóhelyükről, ahol csak gyűltek nap nap és hét hét után. Egyszer csak megszűnt a ’lószag’, mint egyetlen és kerek fogalom létezni. Részekre oszlott, dimenzionálódott. Más illata volt a boxában álló lónak, a munkában megizzadtnak, az esőben füstösen és melegen párolgó lótestnek. És meg tudtam különböztetni a hozzám közel álló lovakat is illatuk alapján. Volt, akiknek olyan ’jó lószaguk’ volt: édeskés, meleg, otthonos. Volt, akiknek fanyarabb, erősebb, keményebb volt a szaguk. Érdekes, sokszor pont velük volt nehezebb kijönni.És persze a lószaghoz társultak a járulékos illatok is: a széna zöldje, az alomszalma frissessége, a forgács haldokló és új értelmében újra éledő faillata, a mező ropogós növényeinek kipárolgása. És lóközelben illatosabb a természet is: az eső, a szél, a talaj, a napsütés… És persze ott van az ammóniaszag, az ápolatlan ló szaga. Ez még mindig nem jó, nem szeretem. De ez nem lószag, ez az igénytelenség, a nemtörődömség levegőbe öntött formája éppen úgy, ahogy egy pohár tiszta víz maga a folyékony, éltető levegő… Sokszor odahajolok egy ló orrához, sebtében, csak úgy, egy szippantásért. Mert ott a legjellemzőbb, a legpuhább, a legközvetlenebb, a legsajátabb az illat. Még egyetlen ló sem vette rossz néven. Beszívja ő is az ember illatát (szagát???), nagyot pislog a hatalmas szemével és elraktározza a lelkében…