A lónak, mint zsákmányállatnak lehető legszélesebb területet kell átlátnia, hogy a veszélyeket minden irányból észlelhesse. Legelés közben csupán a fej kis fordításával egész környezetét belátja. A szemek a fej két oldalán helyezkednek el, így látótere igen széles, de csak a közvetlenül előtte levő V alakú mezőt látja mindkét szemével, csak itt képes felmérni a távolságot.
Az oldalsó területeket egy szemmel
látja, itt nem lát élesen, de a legapróbb mozgásokat is érzékeli.
Úgy tűnik, legjobban a sárgát, narancssárgát és
pirosat látják, de meg tudják különböztetni a zöldet is, a kékkel azonban már
problémáik vannak. A lovak hasonlókép¬pen látnak, mint a színvak emberek,
vagyis nehezen tudják megkülönböztetni egymástól a piros és zöld színt,
valamint, hogy sok mindent többé vagy kevésbé kéknek, sárgának vagy szürkének
látnak.Minden emlősnél két fajta fényelnyelő receptor van: pálcika alakú és
csapsejtek. A vékony, rendkívül érzékeny pálcikák a világosság és sötétség
érzékeléséért felelősek, és ezért mindenekelőtt szürkületben, illetve éjszaka
aktív állatoknál fordulnak elő nagy számban. A lovaknak becslés alapján 20-szor
annyi pálcika alakú, mint csapsejtje van, így sötétben sokkal jobban
látnak, mint az ember, sőt, egy, az ideghártya mögötti fényvisszaverő
réteg segítségével szinte olyan jól, mint a baglyok. Viszont a ló szeme nehezebben
alkalmazkodik a fény és árnyék gyors váltakozásához. Ez az oka
annak, hogy sok ló húzódozik attól, hogy sötét pótkocsiba vagy helyiségbe
menjen.A színlátáshoz mindenesetre a kisebb számban jelenlévő csap¬sejtek
fontosabbak. Kék, piros vagy zöld fényt nyelnek el, és ez alapján kék, piros és
zöld csapok¬ra osztották fel őket. Minél több csaptípusa és látófestéke van egy
állatnak, annál szélesebb a spekt¬ruma a befogott fénynek. Az ember és az
emberszabású majmok rendelkeznek mindhárom csaptípussal, ezért őket trichromát
látásúaknak nevezik. Több színárnyalatot meg tudnak különböztetni, mint a
dikromát ló. A lovaknak a kutyákhoz és más emlősökhöz hasonlóan csak két
csaptípusuk van.