Lovaink ellenálló képességét és ezáltal
egészségét rendkívül sok tényező befolyásolhatja az állat korától a környezet
hatásain át a takarmányozásig. Befolyásolja a külső hőmérséklet megváltozása
éppúgy, mint a különféle tartási módok, az ápolás, az edzési módszerek vagy a
különféle stresszfaktorok. Amikor az állat testét vírusok, baktériumok, gombák
vagy más mikroorganizmusok támadják meg, és ezek képesek rajta megtelepedni,
akkor fertőzésről beszélünk.
A kórokozók ellen az elsődleges anatómiai akadályt
a bőr és a nyálkahártyák jelentik, a rajtuk található mikroflórával és kémiai
védőrétegükkel, valamint a kötőszövet, a kötőhártya, a szerveket védő tokok és
hártyák. A kórokozók, ha ezeket az akadályokat leküzdik, és bekerülnek a
szervezetbe - pl. egy seben keresztül -, akkor a szervezet először egy nem
specifikus védekező rendszer segítségével, gyulladás formájában próbálja őket
megsemmisíteni. Ebben jelentős szerepet játszanak a granulocyták (mikrofágok)
és a makrofágok. Ehhez járulnak hozzá a nem specifikus humorális válaszok, mint
pl. a szövet pH-értékének csökkenése (tejsav, zsírsav) és egyéb módszerek,
amelyek a kórokozók elszaporodását próbálják megakadályozni. A láz, a test
belső hőmérsékletének emelkedése erősíti a szervezet elhárítási készségét és
jelzi, hogy az erős, lokális fertőzés miatt szisztematikus védekező reakciók
léptek működésbe.
A fertőzés leküzdésének élettani alapjai
Azt a nem kórokozó- és antigén specifikus védelmi
rendszert, amely gyorsan, de behatárolható időtartam alatt áll fenn,
paramunitásnak nevezzük. Ebben az állapotban a mikrofágok és a makrofágok
erősen stimuláltak és ilyenkor a szervezet rövid idő alatt celluláris és
humorális védekező rendszert is latba vethet a kórokozók sokasága ellen.
A paramunitással ellentétes az immunitás, amely a védekező rendszer szerzett,
kórokozó- és antigénspecifikus állapota. Ez két mechanizmuson alapul: a
celluláris védekezés, amelyért főként a makrofágok és a T-limfociták felelősek,
illetve a humorális védekezés, amelyet a makrofágok és a B-lymphocyták
közvetítenek. A makrofágoknak először a kórokozók sejtalkotórészeit kell
feldolgozniuk, hogy antigéneket tudjanak előállítani. A T-lymphocyták rendszere
elsődlegesen a celluláris antigének ellen irányul, elősegítve ezzel a
testidegen sejtek és a megváltozott saját test sejtek megsemmisítését. Ha a
szervezet a kórokozóval vagy annak toxinjával kapcsolatba került (fertőzés vagy
oltás során), akkor aktív immunválaszt alakít ki. Ennek kifejlesztéséhez kb.
két hétre van szüksége, és hatása eltart - a kórokozótól függően - néhány
hónapig vagy akár több évig is. Amikor a szervezet ismételten kapcsolatba kerül
a kórokozóval vagy ismétlőoltást kap, az immunitás erőteljesebbé válik
(Booster-hatás). Aktív immunizálás során a szervezet direkt az antigénnel kerül
kapcsolatba. Az antigének legtöbbször proteinek, poliszacharidok vagy ezek
kombinációi. Antitest rendszerint csak a testidegen anyagok ellen képződik.
Ha a saját-sejt felismerő rendszer zavart szenved, akkor előfordulhat, hogy a
test saját anyagát vagy sejtjét idegenként kezeli és ezáltal immun-patológikus
folyamat indul el. Az immunitás fennmaradása a hosszú életű T- és B-lymphocyták
azon képességétől függ, hogy az ismételt antigénnel való találkozás során
mennyire tudják magukat megsokszorozni. (A T-lymphocyták a celluláris
védekezésért, a B-lymphocyták az antitest termelésért felelősek. A celluláris
védekezés főleg az intracelluláris antigének ellen irányul, mint a különféle
paraziták, elfajult sejtek, vírusok és gombák, míg a humorális védekezés főleg
a baktériumok ellen lép fel.)
Passzív immunitás alatt azt az állapotot értjük, amikor az immunoglobulinok
átkerülnek az egyik szervezetből egy másik, még védtelen szervezetbe (pl. a
kanca kolosztrumával a csikó szervezetébe). Ez a védelem azonnal hatásos, de
csak kb. hat héten keresztül, amíg a testidegen fehérjét a szervezet le nem
bontja, és újakra cseréli át.
Egyes fajok, fajták és vonalak öröklött, kórokozó- és antigénspecifikus - egyes
kórokozókkal vagy toxinjaikkal szembeni - érzéketlenségét védettségnek
nevezzük. Ez úgy lehetséges, hogy a kórokozó, vagy a toxin a védett szervezet
szöveteiben nem tud megtapadni és így patogén hatását sem tudja kifejteni. A
szervezet legyengülése következtében a védettség mértéke csökkenhet, de
ugyanakkor céltudatos tenyésztői munkával a védettség részben javítható. A
faji, fajtabeli és vonal védettségen kívül létezik kor szerinti védettség is,
ami azt jelenti, hogy egy betegség csak bizonyos korcsoportot érinthet.
Míg az immunitás rendszerint semmiféle észrevehető klinikai tüneteket nem
mutat, addig az allergia a szervezet abnormális reakcióját jelenti egy idegen
antigénnel (allergén) szemben. Ez lehet a védekező rendszer lokális vagy
általános hibás reakciója, amely akár halálos kimenetelű is lehet - pl.
anafilaxiás sokk (vészhelyzet!) esetén.