lovagolOK

Lovaink ellenálló képességét és ezáltal egészségét rendkívül sok tényező befolyásolhatja az állat korától a környezet hatásain át a takarmányozásig. Befolyásolja a külső hőmérséklet megváltozása éppúgy, mint a különféle tartási módok, az ápolás, az edzési módszerek vagy a különféle stresszfaktorok. Amikor az állat testét vírusok, baktériumok, gombák vagy más mikroorganizmusok támadják meg, és ezek képesek rajta megtelepedni, akkor fertőzésről beszélünk.  

A kórokozók ellen az elsődleges anatómiai akadályt a bőr és a nyálkahártyák jelentik, a rajtuk található mikroflórával és kémiai védőrétegükkel, valamint a kötőszövet, a kötőhártya, a szerveket védő tokok és hártyák. A kórokozók, ha ezeket az akadályokat leküzdik, és bekerülnek a szervezetbe - pl. egy seben keresztül -, akkor a szervezet először egy nem specifikus védekező rendszer segítségével, gyulladás formájában próbálja őket megsemmisíteni. Ebben jelentős szerepet játszanak a granulocyták (mikrofágok) és a makrofágok. Ehhez járulnak hozzá a nem specifikus humorális válaszok, mint pl. a szövet pH-értékének csökkenése (tejsav, zsírsav) és egyéb módszerek, amelyek a kórokozók elszaporodását próbálják megakadályozni. A láz, a test belső hőmérsékletének emelkedése erősíti a szervezet elhárítási készségét és jelzi, hogy az erős, lokális fertőzés miatt szisztematikus védekező reakciók léptek működésbe.

A fertőzés leküzdésének élettani alapjai

Azt a nem kórokozó- és antigén specifikus védelmi rendszert, amely gyorsan, de behatárolható időtartam alatt áll fenn, paramunitásnak nevezzük. Ebben az állapotban a mikrofágok és a makrofágok erősen stimuláltak és ilyenkor a szervezet rövid idő alatt celluláris és humorális védekező rendszert is latba vethet a kórokozók sokasága ellen.
A paramunitással ellentétes az immunitás, amely a védekező rendszer szerzett, kórokozó- és antigénspecifikus állapota. Ez két mechanizmuson alapul: a celluláris védekezés, amelyért főként a makrofágok és a T-limfociták felelősek, illetve a humorális védekezés, amelyet a makrofágok és a B-lymphocyták közvetítenek. A makrofágoknak először a kórokozók sejtalkotórészeit kell feldolgozniuk, hogy antigéneket tudjanak előállítani. A T-lymphocyták rendszere elsődlegesen a celluláris antigének ellen irányul, elősegítve ezzel a testidegen sejtek és a megváltozott saját test sejtek megsemmisítését. Ha a szervezet a kórokozóval vagy annak toxinjával kapcsolatba került (fertőzés vagy oltás során), akkor aktív immunválaszt alakít ki. Ennek kifejlesztéséhez kb. két hétre van szüksége, és hatása eltart - a kórokozótól függően - néhány hónapig vagy akár több évig is. Amikor a szervezet ismételten kapcsolatba kerül a kórokozóval vagy ismétlőoltást kap, az immunitás erőteljesebbé válik (Booster-hatás). Aktív immunizálás során a szervezet direkt az antigénnel kerül kapcsolatba. Az antigének legtöbbször proteinek, poliszacharidok vagy ezek kombinációi. Antitest rendszerint csak a testidegen anyagok ellen képződik.
Ha a saját-sejt felismerő rendszer zavart szenved, akkor előfordulhat, hogy a test saját anyagát vagy sejtjét idegenként kezeli és ezáltal immun-patológikus folyamat indul el. Az immunitás fennmaradása a hosszú életű T- és B-lymphocyták azon képességétől függ, hogy az ismételt antigénnel való találkozás során mennyire tudják magukat megsokszorozni. (A T-lymphocyták a celluláris védekezésért, a B-lymphocyták az antitest termelésért felelősek. A celluláris védekezés főleg az intracelluláris antigének ellen irányul, mint a különféle paraziták, elfajult sejtek, vírusok és gombák, míg a humorális védekezés főleg a baktériumok ellen lép fel.)
Passzív immunitás alatt azt az állapotot értjük, amikor az immunoglobulinok átkerülnek az egyik szervezetből egy másik, még védtelen szervezetbe (pl. a kanca kolosztrumával a csikó szervezetébe). Ez a védelem azonnal hatásos, de csak kb. hat héten keresztül, amíg a testidegen fehérjét a szervezet le nem bontja, és újakra cseréli át.
Egyes fajok, fajták és vonalak öröklött, kórokozó- és antigénspecifikus - egyes kórokozókkal vagy toxinjaikkal szembeni - érzéketlenségét védettségnek nevezzük. Ez úgy lehetséges, hogy a kórokozó, vagy a toxin a védett szervezet szöveteiben nem tud megtapadni és így patogén hatását sem tudja kifejteni. A szervezet legyengülése következtében a védettség mértéke csökkenhet, de ugyanakkor céltudatos tenyésztői munkával a védettség részben javítható. A faji, fajtabeli és vonal védettségen kívül létezik kor szerinti védettség is, ami azt jelenti, hogy egy betegség csak bizonyos korcsoportot érinthet.
Míg az immunitás rendszerint semmiféle észrevehető klinikai tüneteket nem mutat, addig az allergia a szervezet abnormális reakcióját jelenti egy idegen antigénnel (allergén) szemben. Ez lehet a védekező rendszer lokális vagy általános hibás reakciója, amely akár halálos kimenetelű is lehet - pl. anafilaxiás sokk (vészhelyzet!) esetén.

A HuPont.hu ingyen weblap készítő egyszerű. Weboldalak létrehozására: Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat