Az ülés tökéletesítésén dolgozni, akár futószáron
is, nem csak a kezdő lovasok „kiváltsága”. Sőt, minél magasabbra nézünk
a ranglétrán, úgy tűnik, annál kevésbé érzik „cikinek” bevallani
hiányosságaikat a lovasok, és annál elszántabban dolgoznak ezek
kiküszöbölésén. A többszörös Olimpiai Bajnok Isabell Werth,
egy interjú során szép őszinteséggel vallotta be: „Mindig, amikor azt
érzem, hogy már közel tökéletes az ülésem, belép az edzőm a lovardába,
és valamilyen elkeserítő hibámra hívja fel a figyelmemet.”
Az egyensúly megtalálása
Sokkal könnyebb megtalálni az egyensúlyt és
túllépni a bizonytalanságon, félelmeken, ha az első pillanattól fogva
nem csak passzívan ülünk a lovon, hanem feladatokat kapunk: páros
karkörzések előre-hátra; malomkörzés; előrehajolni és átölelni a ló
nyakát; hátrafeküdni a lovon; elfordulni teljes törzzsel jobbra-balra;
megérinteni a csizmákat az azonos oldali és az ellentétes oldali
kezekkel. A lényeg, hogy minél többet mozogjunk, helyezkedjünk a lovon,
ne görcsös izomzattal koncentráljunk az egyensúlyi helyzetre. Ezt
követik a lovaglással kapcsolatos gyakorlatok. Lehajolni és megnézni,
nem laza-e a heveder, ha kell, húzzuk meg. Vegyük ki lábunkat a
kengyelből és keressük meg ismét, először álljban, majd lépésben,
később ügetésben és vágtában is. Ha lábujjaink megemeljük, lábunk pedig
hátrébb vesszük, és enyhén befelé fordítjuk, könnyedén megtaláljuk a
kengyelt anélkül, hogy lenéznénk.
A lovas érzés keresése
Lépésben
próbáljuk meg a ló hátának mozgásából érzékelni, hogy melyik hátulsó
lábával lép éppen. Eleinte legyen velünk valaki, aki tippünket
megerősíti vagy kijavítja. Később meg kell érezni ugyanezt ügetésben és
vágtában is, anélkül, hogy a ló vállaiból próbálnánk meg következtetni
a hátulsó végtagok mozgására. Csak akkor alkalmazhatjuk helyes
pillanatban a segítségeket, ha szinte ösztönszerűen érezzük a ló
mozgását, amelyhez az erő a hátulsó végtagokból ered. Próbáljuk
megérezni azt is, hogy megállításnál vajon zártan áll-e a ló. És ha
nem: vajon melyik hátulja maradt ki? Soha ne nézzünk lefelé, amikor
ellenőrizni próbáljuk megérzéseinket, mert megváltoztatjuk vele a ló
egyensúlyi helyzetét!
Független kezek Jó gyakorlat a kezek függetlenné tételére a labdázás, minden jármódban! Ezt a legjobb kis babzsákkal vagy hasonló súlyú, könnyen egy kézbe fogható tárggyal végezni. Dobálhatjuk egyik kézből a másikba, vagy földön álló személlyel egymás között. A feladat másik előnye, hogy segít oldani a merev tartást, az izmok túlzott görcsösségét. |
|
Mélyebb ülés
Az
ülés mélységét és egyensúlyunkat a következő gyakorlattal
fejleszthetjük: fogjuk meg egyik bokánkat az azonos oldali kezünkkel és
húzzuk fel hátrafelé a lábunkat úgy, hogy felegyenesedünk, és egyébként
szabályos testtartást veszünk fel. Ismételjük ezt meg felváltva mindkét
oldalon. Ha ez már jól megy, akkor mindkét lábunkat egyszerre tartsuk
felhúzva. Amikor ezt lépésben már hosszabb ideig tudjuk
egyensúlyvesztés nélkül végezni, elkezdhetjük az előzőhöz hasonló módon
ügetésben is gyakorolni. Gondoljunk arra, hogy ez a feladat sokszor
ügyes, profi lovasokat is próbára tesz, de kiválóan segíti az ülés
tökéletesítését. Amikor lábainkat visszaengedjük, lovagoljuk legalább
rövid ideig kengyel nélkül. Érezni fogjuk, hogy sokkal mélyebben és
stabilabban ülünk, lábaink átkarolják a lovat és szinte rátapadnak
ülésünkkel együtt.
Mélyre a sarkakkal!
A
könnyített ülésben lovagolt ügetés hasznos segítség a sarkak mélyre
engedésében. A feladatot kengyelben lovagoljuk, miközben figyeljünk
arra, hogy bokánk laza legyen, és a mozgás ütemében rugózzon lefelé a
testsúlyunk. Közben gondoljunk arra, hogy talpunkkal el szeretnénk érni
a talajt. A gyakorlat jótékonyan nyújtja az Achilles-inat, mélyíti az
ülést és javítja rugalmasságát. A feladat befejezése után legalább
rövid ideig lovagoljunk tanügetésben.
Tanácsok kezdőknek
|
Kezdőként ne ragaszkodjunk túlságosan egyetlen lóhoz.
Nem Felhőn vagy Szenátoron akarunk megtanulni ülni, hanem lovagolni
akarunk. Minden ló más személyiség, más mozgással, más tulajdonságokkal
rendelkezik, így más érzést is ad. Minden ló egy tanítómester és
mindegyiktől egy kicsit mást tanulunk, másra fog rávezetni minket. Az
„egylovas” lovasoknál fennáll az a veszély, hogy túlságosan
hozzászoknak egyetlen lóhoz, és más lóra felülve bizonytalanná válnak.
Ne feledjük azt sem, hogy az iskolalovardában nem a saját lovunkon
ülünk. Más is kedvelheti ugyanazt a lovat és másnak is éppen úgy meg
kell adni az esélyt, hogy lovagoljon rajta és tanuljon tőle. |
A másik véglet, ha kezdőként minden lovaglóórán más és más lovon ülünk.
Így nincs idő összeszokni, ami főként kezdetben több időt, több
alkalmat igényel. Elsősorban nem is a lótól, inkább a lovastól, akinek
eleinte nehezebben megy, hogy ráérezzen egy új ló mozgására, a
segítségadások mértékére. A legjobb, ha eleinte 3-4 lovat lovagolunk
felváltva. Így nem is lesz egyoldalú a tanulásunk, de ennyi lovat
hamarosan kiismerhetünk.
Ne mérjük magunkat másokhoz.
A lovaglás bármely más elméleti vagy gyakorlati ismerethez hasonlóan
egyéni képesség kérdése. Ne azt nézzük ezért, hogy X vagy Y gyorsabban
fejlődik-e nálunk, hanem azt, hogy magunkhoz képest fejlődünk-e,
haladunk-e előre.
Ne akarjunk túl gyorsan haladni.
Csak lépésről lépésre. A kívánt fejlődést csak gyakorlás útján érhetjük
el. Ha valamit megpróbáltunk háromszor, és nem sikerült, ne adjuk fel.
Főképp ne mondjuk azt, hogy lehetetlen – annak ellenére, hogy látjuk,
másnak sikerül – hanem gyakoroljunk szorgalmasan. Vannak olyan dolgok,
amikre nem lehet percek alatt ráérezni. Napok, hetek, hónapok,
esetenként évek szükségesek hozzá. Ne legyünk türelmetlenek, ne
ugorjunk át lépcsőfokokat, mert az később megbosszulhatja magát. A
lovaglás az egyik legnagyobb változatosságot kínáló sport. Így a jó
oktató egyik ismérve, hogy a kezdetektől fogva színessé, változatossá,
érdekessé tudja tenni a tanulást. Ha valahol megakadunk, egy ideig csak
araszolunk, akkor képes újabb érdekes, sikerélményt nyújtó feladatot
kínálva feloldani fásultságunkat.